Allergia

Az allergia a szervezet immunrendszerének – általában ártalmatlan anyagokra – adott válaszreakciója.

Az allergia nem velünk született, hanem szerzett reakció, olyan anyagra, ami legalább egyszer már korábban bekerült a szervezetbe. Az immunrendszer többféle immunsejtből áll, melyek egy része antitest (ellenanyag) képzésére képes. Bármi, ami antitesttermelést vált ki, az antigén. Azokat az anyagokat, amelyek antitesttermelést váltanak ki, allergéneknek nevezzük, így minden allergén egyben antigén is.

A szervezetben az immunválasz irányítása T-helper (Th) sejtek feladata. Megkülönböztetünk Th1 és Th2 sejteket, különbözőségük abból adódik, hogy más-más típusú immunsejteket aktiválnak. A Th1 sejtek irányítása alá tartozó immunsejtek – ellenanyag termelés nélkül - közvetlen támadást intéznek a célpont ellen (pl. beültetett testidegen szövetek kilökődése). A terhelés idején a Th1 sejtek működése gátolt, ha nem lenne az, elpusztítanák az anyában fejlődő magzatot is. Immunvédelemre azonban ekkor is szükség van, ilyenkor a Th1 sejtek feladatát a Th2 sejtek veszik át. A Th2 sejtek irányítása alá többek közt az IgE (vagyis az allergiát okozó) antitesteket termelő immunsejtek tartoznak.

Közvetlenül a születés után az újszülött imunrendszerében azért még mindig aktívabbak a Th2 sejtek, és gátoltak a Th1 sejtek. Valójában a 12-18 hónapos korra kifejlődő Th1-immunválasz az, minek függvényében eldől, hogy az egyén hajlamos lesz-e a későbbi allergiás kórképek és az asztma kialakulására.

A csecsemőkori antibiotikum-használat növeli az allergiahajlam kialakulásának kockázatát.

Az allergia tehát egy szisztémás gyulladásos betegség, amely a különböző szerveken változó erősséggel nyilvánulhat meg. Gyakoribb megjelenési formái:

  • - szénanátha (pollenallergia),
  • - egész éven át tartó allergiás nátha (például házipor-atka által kiváltott allergia),
  • - allergiás eredetű asztma,
  • - atopiás ekcéma,
  • - allergiás erdedetű csalánkiütés és az azt helyenként kísérő angioödéma (arcot és légutakat érintő vizenyőség),
  • - anafilaxiás sokk (heves allergiás reakció pélául rovarcsípésre, penicilinre, egyes élelmiszerekre),
  • - ételallergia (a táplálék adása klinikai tüneteket vált ki, a táplálék elagyása tünetmentességet eredményez, ismételt bevezetése az étrendbe a tünetek kiújulását okozza).

A szervezet védekezése az allergia kialakulásával szemben

A gyermekek szervezetének találkoznia kell bizonyos kosz-, por- és kórokozómennyiséggel ahhoz, hogy az immunrendszerük megtanulja a védekezést ellenük. Ha ebben az életkorban túlzott higiénia veszi körül a gyemrmeket, a szervezet nem kerül szembe az élet természetes kihívásaival, ezért az immunrendszer könnyen legyengül. A csecsemő- és gyermekkorban szerzett ekcéma, szénanátha, gyermekkori asztma a gyermek növekedésével (az immunrendszerünk fejlődésével) többnyire megszünik vagy tünetmentesség alakul ki.

Aki gyermekkorban asztmás volt, kerülnie kell a hideg levegőn végzett megerültető testmozgást. A felnőttkorban kezdődő allergia általában nem múlik el. A beteg állapota azonban rendszerint nem súlyosbodik a kezdetihez képest, ha a lehetőség szerint környezetét allergénmentesen tartja.

Lehetséges allergének:

  • - vegyszerek, tisztítószerek,
  • - adalékanyagok, ételszínezők, tartósítószerek,
  • - poratka, gombaspóra,
  • - pollenek (például parlagfű)
  • - ételek (citrusfélék, rákok, halak, mogyoró, tehéntej, glutén, tojás)

További allergiára hajlamosító tényezők:

  • - az anya dohányzása terhesség alatt vagy után, passzív dohányzás,
  • - az RS-vírusfertőzés csecsemőkorban,
  • - ritkán szellőztetett lakás, belvárosi lakás (szennyezett levegő),
  • - antibiotikum szedése az első két életévben,
  • - korai tápszeres táplálás vagy túl korrai elválasztás.

Asztma

Az asztma korunk népbetegsége, megközelítőleg 200 millió asztmás beteg él a Földön. Az asztma a leggyakoribb gyermekkori krónikus nem fertőző betegség.

Az asztma kialakulásának egyik tényezője az, hogy az allergiára való hajlam öröklődik. A másik a különböző környezeti hatások jelentősége, például csecsemő- és kisgyemrmekkori vírusfertőzések, légszennyíeződés, dohányzás (a passzív dohányfüst). Nagy jelentősége van azon kiváltó ingerek felismerésének, amelyek a rohamokat közvetlenül kiváltják, melyek lehetnek allergiás-, és nem allergiás eredtűek. Az allergiás eredetű asztmában a tünetek megjelenésében elsődleges szerepe van a hörgők idült gyulladásának.

A leggyakoribb allergének:

  • - pollenek: fűfélék, fák, bokrok, gyomok vagy dísznővények virágpora,
  • - állati eredetű anyagok: szőrők tollak, szárított állateledelek, házipor-atka és annak ürüléke,
  • - foglakozási allergének: liszt, főrészpor, paprikapor, festékek, higítók stb.,
  • - gyógyszerek: egyes lázcsillapítók, antibiotikumok,
  • - élelmiszerek: tej, tojás, egyes gyümölcsök, tengeri halfélék stb.

Nem allergiás asztmában nincs kimutatható immunreakció, a rohamok kialakulását a hörgők izomzatának túlérzékenysége, illetve a nyálkahártya közvetlen irritációja váltja ki.

Nem allergiás kiváltó ingerek:

  • - gázok és gőzők: dohányfüst, szmog, dezodorok, hajlakkok, tisztítószerek, lakkok, festékek, oldószerek, egyéb belélegzett kémiai anyagok,
  • - vírusfertőzések: nétha, influenza stb.,
  • - időjárási tányezők: hideg levegő, fronthatások,
  • - testi megerőltetés, futás, kimerítő fizikai munka, erős nevetés vagy sírás,
  • - pszichés tényezők. stressz, kimerültség, erős érzelmek, sírás vagy nevetés stb.

Az asztma felismerése légzésfunkciós vizsgálatok segítségével

Ehhez a beteg együttműködése szükséges, ezért a vizsgálatot csak 5-6 éves életkor felett végzik.

1. Légzésfunkciók mérése nyugalmi állapotban. Az erőltetett kilégzésnél 1 másodperc alatt kilélegzett levegő mennyisége (FEV-1) vagy a kilégzés erejének (PEF) 20%-nál nagyobb csökkenése asztmára utal.

2. Légzséfunkciók mérése hörgőtágító belélegeztetése után. Ha a légúti szűkület megszűnik, vagyis 12-15%-nál nagyobb mértékben javulnak a légzésfunkciós értékek, akkor a légúti szűkület oka valószínűleg asztma.

3. Légzésfunkciók mérése fizikai terhelést követően (6 perc futás vagy kerékpározás). Ha a tesmozgás után 20 percel a FEV-1 értéke 15-20%-kal csökken, akkor nagy valószínűséggel asztmás a beteg.

4. Provokációs vizsgálatok szükségesek, ha a légzésfunkciós eredmények normálisak, de a tünetek mégis asztmára utalnak. A beteggel egyre emelkedő koncentrációban valamilyen hörgőgörcsöt kiváltó anyagot lélegeztetnek be. Az eredmény a hörgőkben zajló gyulladás fokát is megmutatja. A vizsgálat során fellépő beszűkülést azonnal oldani lehet hörgőtágítóval.

Asztma és sport

Az elmúlt években az asztmások sportolási lehetőségeinek megítélése jelentősen megváltozott, mindemellett az orvostudomány folyamatos fejlődésének köszönhetően változott az asztma kezelése és gondozása is. A sport számos esetben lehet gyógykezelés egyik kiegészítő módja.

Az asztma kezdeti stádiumában elkezdett légzőtorna sokat segíthet a beteg általános állapotán. Ennek célja a helyes légzéstechnika elsajáítása és a helyes légzsésritmus megtanítása mellett, a különböző tüdőterületek átlélegeztetése és a légzőizmok erősítése.

Légzőtorna-gyakorlatok

  • 1. Hanyatfekvés laza törzs- és végtagizmaokkal, a hasra nehezéket helyezünk (pl. babzsák, könyv), folyamatos mély belégzés, a hasra helyezett tárgy mozgását figyelve a hasi légzést lehet tökéletesíteni. A gyakorlat egyszerű nem megerőltető, ajánlott kezdő gyakorlatként, illetve nehezebb gyakorlatok közé beiktatva.
  • 2. Hanyattfekvés magastartással belégzés négy ütemen keresztül majd kilégzés hat ütemen keresztül karleengedéssel mélytartásba.
  • 3. Hanyatfekvés magastartással, belégzés négy ütemen keresztül. Kilégzés hat ütemen keresztül fejemeléssel és térdfelhúzással a hashoz.

Asztmás gyermekeknél a leggyakoribb tartáshibák az előre doborodó has enne oka, a laza hasimok enyhén domború háttal és előreemelt vállakkal, valamint az erősen domború hát előrecsapott vállakkal. A mellkasi és gerincdeformítások megelőzésére tartásjavító torna végezhető, azonban az asztmás betegek gyogytornáját mindig a helyes légzőtorna tanításával kell kezdeni. A gyakorlatok végzéséhez szükséges a megfelelő környezet: tiszta, friss levegőjű, csandes helyiség, illetve a szabadban végzett gyakorlatok, de kerülni kell a hideg, száraz levegőn történő sportolást, mert ez könnyen köhögést, fulladást válthat ki.

Ahogy az általános edzsétervezésben is, itt is fontos a fokozatosság elvének betartása. Ha nehezítetté vállik a légzés, vagy köhögés alkul ki, akkor rövid pihenő után könnyebb gyakorlattal kell folytatni a tornát. A beteg biztonsága érdekében fontos, hogy az általa rendszeresen használt spray, illetve gyógyszerek mindig legyenek a közelben. Ha asztmás gyermeknél a fizikai aktivitás asztmás panaszokat vált ki, akkor sem ideális megoldás számukra a sporttevékenység teljes beszüntetése, törekedni kell a mértékletes (akár könnyített) testmozgás folyamatos megvalósítására.

Amenyiben a légzésfunkciós adatok a terhelés során megfelelőek, az asztmások a sporttól nem tilthatók! A folyamatos fizikai aktívitás hatására edzettségük, állóképességük fokozatosan nő, csakúgy, mint szervezetük ellenálló képessége. Ennek eredményeként a légzésfunkciós értékek javulása várható, ami azt jelenti, hogy egy belégzéssel több oxigénhez jutnak. A folyamatos sportolással elérhető az is, hogy szervezetük oxigénkihasználási képessége javuljon. Jellemzően a ciklikus mozgással járó sport- és szabadidős tevékenységek javasoltak, mint a túrázás, biciklizés, futás, úszás, gyaloglás. A jó fizikai erőnléttel rendelkező asztmásoknál kevesebbszer jelentkezik az asztmás roham, kevesebb gyógyszerszükségletük, és jobb életminőség érhető el.

Úszás és szauna

Rossz állóképességű asztmásoknak megfelelő testmozgás lehet az úszás. Ez a mozgásforma több szempontból is ideális az asztmás betegek részére: egyrészt a víz mechanikai tulajdonságai, másrészt az uszoda környezete (meleg, párás levegő) jó hatással vannak a légzőrendszerre. A vízben töltött idő alatt a mellkasra a víz hidrosztatikus nyomása hat, így könnyebbé válik a kilégzés, ezzel egy időben a nagyobb ellenállás miatt forszírozza a légzőizmok működését a mélyebb légvételekre. A legújabb vizsgálatok szerint azonban a klórozott uszodavíz és a vízben lévő vizelet, verejték és egyébb szerves anyagok kölcsönhatásakor olyan új vegyületek (triklóramin, nitrogén, triklorid) kerülehetnek a zárt tér levegőjébe, melyek a légúti hám permeabilitásának (áteresztő képességének) fokozódását és az asztma kifejlődésének nagyobb kockázatát idézhetik elő, ezért lehetőség szerint olyan uszodát kell választani, ahol a víz fertőtlenítését ózonnal és UV berendezések segítségével oldják meg.